Amikor reggel kigondoljuk, hogy hova kell mennünk, számba vesszük a boltok, és a vásárolni valók sorát: kenyeret a pékségben veszünk, felvágottat a húsosnál, gyümölcsöt pedig a zöldségesnél. Eszünkbe se jut a szalonnát a krumpli között keresni, vagy a fodrásznál zsemle után érdeklődni. Mindent a megfelelő helyről szerzünk be. Ha valami problémánk akad, szintén szakemberekhez fordulunk. Ha a fogunk fáj, akkor jöhet a fogorvos, ha az autónk vacakol mehetünk a szervizbe, s még véletlenül sem az urológushoz megyünk, hogyha benáthásodtunk.
Abszurdnak tűnhetnek a fenti példák, mégis a hazai pénzügyi kultúra kicsit olyan, mint az urológusnál a megfázására panaszkodó beteg bohózata. Adott egy megtakarítással rendelkező ember, s ahelyett, hogy egy biztos, jól működő céget keresne meg befektetési terveivel, hallgat az első szembejövő ötletre, amit a szomszéd, vagy a piacon a pultos ajánlott.
Fel lehetne sorolni ezer szabályt, amikre ha odafigyelünk nem esünk bele újra ugyanabba a kátyúba. De valójában egy kulcs van, amit ha szem előtt tartunk, akkor nem hibázunk: informálódás.
Informálódás a helyekről, a tanácsadókról, az ajánlatokról, az „apró betűkről”. Mindenről.
Ha a hiperben fél óráig olvassuk a termékek összetételét, árát, akkor legyünk ennyire igényesek, ha a betevő falatunkról van szó.
Informálódjunk! A cégről: miket ajánl, mik a tapasztalatok, milyenek a hozamok, milyen kockázatok mellett stb. Tájékozódjunk, és mérlegeljünk. Jegyezzük meg egy életre, hogy magas hozam kockázat nélkül nem létezik.
Ha megtaláltuk a biztos helyet, folyamatosan maradjunk képben a befektetéseinket illetően. Kommunikáljunk tanácsadónkkal, legyünk napra készek.
Fontos, hogy foglalkozzunk a jövőnkkel. Lényeges, hogy legyenek hosszú távú terveink. Elengedhetetlen, hogy a pénzünk „dolgozzon”. Amennyiben jól informálódunk, alaposan körbenézünk, biztosak lehetünk abban, hogy nem kerülünk olyan szorult helyzetbe, amilyenbe a fenti botrányok károsultjai csöppentek.
