A magánbefektetőket érintő nagyjából 50 százalékos görög
adósságleírás, a bankok újratőkésítése az adósságválság átterjedési
kockázatainak csökkentésére és az átmeneti mentőalap (EFSF) tűzerejének
részleges közös adósságkezelés útján történő növelése képezik annak az
átfogó euró-mentőtervnek a fő pilléreit, amelyről vasárnap kívánnak
döntést hozni az euróövezet tagállamának vezetői -írja a BruxInfo .
"(A
vasárnapi csúcs) létfontosságú pillanat lesz Európa jövője
szempontjából. A kis lépések helyett ezúttal az államadósság-probléma
valamennyi tényezőjére kiterjedő átfogó választ kell adnunk" -
jelentette ki szerdán a brüsszeli sajtó előtt José Manuel Barroso
bizottsági elnök, hozzátéve, hogy még ha az igen bonyolult képlet
valamennyi eleméről sikerülne is döntést hozni, mindez nem jelenti azt,
hogy nem lesz szükség utómunkálatokra.
A Barroso által is
említett átfogó válasz különböző elemeiről ezekben a percekben is lázas
egyeztetések folynak a megfelelő fórumokon. Az átfogó megközelítés azon a
felismerésen alapul, hogy a görög probléma, az eurózóna periférikus
országait sújtó, illetve fenyegető államadósság-válság és a bankrendszer
körül kialakult bizalmi válság szorosan összefügg egymással, egyiket
sem lehet a másiktól külön kezelni, sem időben, sem pedig térben. A
vasárnapi csomag négy fő eleme: a görög adósságprobléma fenntartható
kezelése, a bankok feltőkésítése, az átmeneti európai mentőalap, az EFSF
tűzerejének növelése és a gazdasági kormányzás részben mindezzel
összefüggő megerősítése, a nemrég elfogadott hatos csomagon túlmenően.
A
jelenleg is tárgyalt terv kiindulópontja a görög probléma olyan módon
történő kezelése, hogy az a júliusi csomagnál érdemibb
adósságcsökkentéshez vezessen. Ennek jegyében még nagyobb áldozatokra
fogják kérni a görög államkötvények körülbelül egyharmadát birtokló
európai bankszektort. Annak érdekében, hogy a korábbinál nagyobb
adósságleírás ne idézze elő az adósságválság átterjedését, a görög
erőfeszítéssel párhuzamosan erős tűzfalat kell építeni. A fertőzés két
úton terjedhet: a bankokon és az államadósságon (hozamfelárak
emelkedésén) keresztül. Ezért van szükség a rendszer működése
szempontjából lényeges bankok törzstőkéjének a megerősítésére, más
szóval a bankok feltőkésítésére, amit a múlt héten jelentett be a
Bizottság elnöke. Ez a lépés tehát azt a célt szolgálja, hogy a
magánbefektetők görög adósságleírásba való bevonása miatt ne terjedjen
át a fertőzés az egész bankrendszerre. Ez lenne tehát az első tűzfal.
A
második tűzfalat a spanyolok és az olaszok köré kell felhúzni annak
érdekében, hogy ne terjedjen át rájuk a görög eseményt követően az
adósságválság. Ez különösen aktuális, ha figyelembe vesszük, hogy a
Moody,s éppen kedden minősítette le Spanyolországot, míg az S&P
olasz bankokat. A tűzfalhoz az átmeneti európai pénzügyi stabilitási
eszköz (EFSF) "tűzerejét" kell megnövelni azért, hogy ráijesszen a
befektetőkre és ne hagyjon semmiféle kétértelműséget. Végül a negyedik
láncszem az eurózóna intézményi működésében meglévő hiányosságok
kezelése és ezzel egy olyan tényező kiiktatása, ami az inkoherens
üzenetek miatt rendre növeli a befektetők bizonytalanságát, tovább
mélyítve ezzel a krízist.
Az első fontos kérdés, amiről
vasárnap a vezetőknek dönteniük kell, hogy zöld jelzést adnak-e a
sorrendben hatodik, 8 milliárd euró összegű görög hitelrészlet
folyósításának. A nemzetközi trojka végleges jelentése az első görög
program teljesítéséről a tagállamok előtt van, akárcsak az a jelentés,
amely ezúttal először a görög államadósság fenntarthatósága
szempontjából vette górcső alá a programot. És ez az a pont, ami
forrásaink szerint indokolttá teszi a július 21-én jóváhagyott második
görög mentőcsomag paramétereinek módosítását. A július 21-i alku fontos
volt a tekintetben, hogy először vonta be a magánbefektetőket a görög
adósságprobléma megoldásába, akik "önként" vállalták, hogy Athénnel
szemben fennálló követelésük 21 százalékáról lemondanak. Diplomaták
szerint ugyanakkor azóta részben a piaci körülmények változása, részben
pedig a júliusi csomag adósságcsökkentés szempontjából szerény hatása
(mindössze 7 százalékkal csökkenti összesen a 160 százalék körüli görög
államadósságot) szükségessé tette az akkori döntés módosítását.
A
következmény: a magánbefektetőknek nagyobb veszteséget (haircut) kell
bevállalniuk, ami értesülésünk szerint 50 százalék körüli lehet. Erről
ugyanakkor jelenleg is folynak a tárgyalások az EU és az európai bankok
képviselői között. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a bankoknak
újakra kellene cserélniük a tulajdonukban lévő görög államkötvényeket,
mégpedig az eredeti állampapírok névértékének feléért. Az
adósságleírásnak ez a módja formailag nem jelentene rendezett görög
államcsődöt, amitől továbbra is ódzkodik az EU, bár tartalmilag
kétségkívül valami ilyesmiről van szó. Forrásaink szerint a második
görög program átfazonírozásának egyúttal az is lenne a következménye,
hogy a júliusban beígért újabb 109 milliárd eurós pénzügyi mentőcsomag
összege nagyobb lesz. Hogy pontosan mennyivel, azt egyelőre nem lehet
tudni.
A görög program módosításának folyománya, a bankok
újratőkésítése, amire tehát a fertőzés megelőzése miatt van szükség.
Ennek keretében az Európai Bankhatóság (EBA) javaslatára (ez még nem
készült el) az államadósságnak való kitettségük alapján felmérik a
rendszer stabilitása szempontjából fontos európai bankok saját tőkéjét,
és a kockázatok kivédésére átmenetileg magasabb (5 százalék helyett 9
százalékos) tőkemegfelelési rátát írnak majd elő nekik. Mivel igen
magasra helyezik a lécet, a bankokat ezért újra kell majd tőkésíteni. Ez
történhet saját eszközökkel, a piacról, az államok tőkeinjekciójával,
vagy végső esetben az EFSF révén. Brüsszelben ugyanakkor hangsúlyozzák,
hogy nincs szó egységes feltőkésítési tervről, hanem csak összehangolt
lépésről. A nemzeti bankfelügyeletek határozzák majd meg, hogy
bankjaiknak egészen pontosan mennyi pótlólagos tőkére lesz szükségük.
A
következő építőkocka a nagy eurós kirakójátékban az átmeneti európai
pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) feljavítása, más szóval élve
tűzerejének fokozása. Ez megint csak a tűzfalépítés miatt muszáj. Olyan
erős tűzfalat kell felhúzni, ami megvédi Spanyolországot és
Olaszországot és más nem programországokat is a fertőzéstől. Ennek
legcélszerűbb módja az EFSF jelenleg 440 milliárd eurós pénzügyi
keretének felemelése lenne. Ám mivel a két említett ország
körbebástyázásához óvatos becslések szerint is legalább 2 billió euróra,
vagyis a jelenlegi keret ötszörösére lenne szükség, ennek nincs
realitása. Az euróövezet ehelyett egy olyan módszerhez folyamodik, ami
megfigyelők szerint az első lépés a közös adósságkezelés, más néven az
eurókötvény irányába.
Konkrétan értesülésünk szerint az EFSF
és rajta keresztül az euróövezet tagjai az új kötvénykibocsátások 20
százalékára közösen vállalnának kezességet, a kedvezményezett ország
tehát ennyivel, jelentősen alacsonyabb kamattal juthatna hozzá
kölcsönökhöz a piacokról, mint egyébként. Ezzel a tervek szerint
elkerülhetővé válna az adóssághelyzet romlása a szóban forgó
tagállamokban. Információink szerint ennek a jóllehet csak részleges
"eurókötvény-szerű" megoldásnak a gyakorlati hatása az lenne, hogy
megötszöröződne (2200 milliárd euróra nőne) az EFSF tűzereje, ami
elrettentené a befektetőket attól, hogy a spanyolok és az olaszok
bedőlésére spekuláljanak. Az ilyenfajta adósságátvállalásért azonban
drága politikai és pénzügyi árat kellene fizetnie a kedvezményezett
országnak. Ha lehet még szigorúbb és alaposabb felügyelet alá helyeznék a
költségvetési politikáját és büntető kamatot is felszámolnának.
Akárhogy
is nézzük, ez a módszer nagyon hasonlít az úgynevezett kék és vörös
kötvény javaslathoz, azzal a különbséggel, hogy a Bruegel think tank
javaslatának értelmében a tagállamok az államadósság 60 százalékáig
vállalnának kezességet partnerük adósságáért, azon felül viszont már a
piacokról kellene tudnia finanszírozni magát, ha tudja.
Az
átfogó válasz negyedik eleme a gazdasági kormányzás további megerősítése
a fiskális fegyelem szigorítása és az integráció mélyítése révén. Ez
megint összefügg a többi kérdéssel, hiszen az euróövezet intézményi
hátterének hiányosságai számos kommunikációs és egyéb működési zavart
okoznak nap mint nap, hozzájárulva ezzel a befektetők tanácstalanságához
és a válság elmélyüléséhez.
Úgy tudjuk, hogy a kérdést - ami
Herman Van Rompuy európai tanácsi elnök csúcson megtárgyalandó
jelentésének tárgyát képezi - két különböző síkon kezelik majd. Jelesül
úgy, hogy alapszerződést kell-e módosítani vagy sem.
Ami a
szerződés módosítását nem igénylő döntések körébe tartozik, az
euróövezet vezetői - elképzelések szerint - szigorúbban és alaposabban a
körmére néznének azoknak az országoknak, amelyek ellen eljárás folyik a
túlzott mértékű államháztartási hiány miatt. Egy olyan monitoring
rendszert is alkalmaznának a programországokkal szemben, ami a jelenlegi
három hónapos felülvizsgálat helyett lehetőséget adna lényegében
állandó, napi rendszerességű megfigyelésükre. A szóban forgó államok
ugyanakkor kézzelfogható technikai segítséget is kapnának a problémák
leküzdéséhez.
Van Rompuy várhatóan több javaslatot is tesz
majd az euróövezet intézményi működésének javítására is. Először is
kezdeményezheti, hogy a jövőben szervesebb legyen az együttműködés az
euróövezeti tagállamok évi kétszeri csúcstalálkozója (ezt Van Rompuy
elnökli majd) és a pénzügyminiszteri szinten ülésező Eurócsoport között.
Egy további változás lenne, hogy az Eurócsoport jelenleg másodállásban
működő munkacsoportja állandó, főfoglalkozású igazgatót (jelenleg a
tagállamok pénzügyminisztériumi szakállamtitkárai, igazgatói elnöklik
felváltva a grémiumot) kap és a titkárságot is megerősítik az
Eurócsoport számára. Várhatóan nyitva hagyja ugyanakkor a javaslat az
Eurócsoport állandó elnöki tisztségének a kérdését, egyszerűen azért,
mert ezt már a jelenlegi szabályok is biztosítják. A kérdés eldöntését
így valószínűleg júniusra halasztják, amikor lejár a jelenlegi elnök, a
luxembourgi Jean-Claude Juncker mandátuma. Juncker elvileg a saját utóda
is lehet, bár sokan kételkednek abban, hogy még egyszer ringbe szállna a
tisztségért.
A BruxInfo úgy tudja, hogy a gondolkozás abba
az irányba halad, hogy az euróövezet számára ne hozzanak létre külön, az
EU többi részétől különválló intézményeket, ez ugyanis két párhuzamos
struktúra kialakulásával csak tovább gyarapítaná a gondok számát. Mindez
megnyugtató hír lehet a nem euróövezeti tagok, így Magyarország számára
is, amelyek egy ilyen kétsebességes megoldástól tartottak. Ettől
függetlenül a vasárnapi vitán a probléma még előkerülhet. A britek fő
félelme az, hogy az eurózóna különutasságával a döntések súlypontja
eltolódna az euróövezet felé, csökkentve ezzel a brit befolyást.
Másfelől a lengyelek, a magyarok és más, a jövőben valamikor csatlakozó
országok azt kifogásolják, hogy az ő megkérdezésük nélkül
megváltoztassák annak a valutaövezetnek a szabályait, amihez a jövőben
nekik is csatlakozniuk kell. Várhatón végül nem a kirekesztés-párti
álláspont kerekedik majd felül.
Forrás: www.portfolio.hu
